Korábban a grafitizált kőolajkokszot kokszolóberendezésekben használták, amelyek a petrolkémiai iparban a hőkezelés szerves részét képezik. Ez az eljárás elsősorban a maradék olajjal foglalkozik, amelyet rossz minőség és a további feldolgozási problémák jellemeznek. A kokszolás során a maradék olajat kőolajkokszsá és különféle könnyű kőolajtermékekké alakítják. A kapott kőolajkokszot közönséges kőolajkokszra és kiváló minőségű kőolajkokszra osztják, ez utóbbi a grafitizált kőolajkoksz előanyaga. A két típus közötti különbség elsősorban abból adódik, hogy elektródák és egyéb kiváló minőségű grafittermékek előállításához alapanyagként alkalmasak.
A közönséges kőolajkoksz általában gyenge minőségű, és a belőle nyert könnyűolajtermékek is gyenge minőségűek, magas maradék szén- és fémtartalmúak. Következésképpen az elfogadható kőolajtermékek előállításához újrahasznosításuk szükséges. Ezenkívül, bár természetes grafit létezik a természetben, a szintetikus grafitot gyakran használják öntödékben, számos előnye miatt. A mesterséges grafit porozitása, széntartalma és grafitosítási foka pontosan szabályozható, ami lehetővé teszi, hogy jobban megfeleljen az egyedi követelményeknek. Ezenkívül a kőolajkokszból főként grafitot állítanak elő.