A ferroszilícium és szilíciumötvözeteinek olvasztásakor ívműveletet alkalmaznak fluxus alatt. Az elektródákat ennek megfelelően az olvasztási termékek által kialakított "tégelybe" helyezik, és itt szabadul fel a legtöbb energia.
Az olvasztási folyamat a kemencében főleg az elektróda melletti "tégelyben" megy végbe. A "tégely" felső részében egy hideg anyagból kialakított "tégely" fedél található. A tégely fala és a tégely fedele folyamatosan megolvad, és a töltés gravitációja hatására felül új anyag kerül a helyére. Ezért az "tégely" nem tekinthető megszilárdult tartálynak az elektróda alatt, hanem magas hőmérsékletű reakciózónának, amely gyorsan kialakul az elektróda alsó részében. Magas hőmérsékleten a kemencében a három "tégely" alja egyetlen egésszé egyesül, és egyetlen töltésű "tégelyt" alkot. Ennek a "tégelynek" az alsó része egy gázüreg. Az elektróda és az olvadék (a tégely alja) közötti távolság körülbelül 300 mm.
Amikor a kemence forog, az elektróda úgy hat a töltésre, mint a szántás, megkétszerezi a reakciózónát, a kemence kisülése egyenletes, a redukálószer felesleg kevesebb lehet, és alacsony minőségű redukálószer is használható. Mivel az elektródák mélyen vannak behelyezve, és a kemence alja jól fel van melegítve, a salak zökkenőmentesen távozik, és a karbidok alaposan megsemmisülnek, ami javítja a kemence állapotát és meghosszabbítja a kemence burkolatának élettartamát.