A szilícium fém ipari gyártása jellemzően a szilícium-dioxid szénnel való redukálását foglalja magában elektromos kemencében. A kémiai reakcióegyenlet a következő: Ennek a folyamatnak a kémiai reakcióegyenlete a következő:
SiO₂ + 2C → Si + 2CO. A kapott szilícium 97-98%-os tisztaságú, ezért fémes szilíciumnak minősül. Az anyagot ezután megolvasztják és átkristályosítják, és a szennyeződéseket savval eltávolítják, így 99,7-99,8%-os tisztaságú szilíciumfémet állítanak elő.
A szilícium fém elsősorban szilíciumból áll, ezért a szilíciumhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A szilícium két allotróp formában létezik: amorf szilícium és kristályos szilícium. Az amorf szilícium egy szürke-fekete por, amely lényegében egyfajta mikrokristály. A szilícium kristályszerkezete a gyémántra hasonlít, és a félvezetőkre jellemző tulajdonságokat mutat. A szilícium olvadáspontja 1410 fok, forráspontja - 2355 fok. Mohs-keménysége 7, és törékeny. Az amorf szilícium kémiailag reakcióképes, és hevesen éghet oxigén jelenlétében. Magasabb hőmérsékleten reakcióba lép nemfémekkel, például halogénekkel, nitrogénnel és szénnel, valamint fémekkel, köztük magnéziummal, kalciummal és vassal, szilicideket képezve. Az amorf szilícium gyakorlatilag nem oldódik minden szervetlen és szerves savban, beleértve a hidrogén-fluoridot is. Salétromsav és hidrogén-fluorid keverékében azonban oldódik. Az amorf szilíciumot tömény nátrium-hidroxid-oldattal fel lehet oldani hidrogéngáz felszabadítására. A kristályos szilícium viszont viszonylag inaktív, és még magas hőmérsékleten sem reagál oxigénnel. Nem oldódik minden szervetlen és szerves savban, de oldódik salétromsav és hidrogén-fluorid keverékében, valamint tömény nátrium-hidroxid oldatban.